Élünk, érzékelünk és különbözünk. Nézőpontok... ez a kulcsszó. Amikor azt hiszed, hogy jót teszel a másikkal és mégsem. De miért? Ez kattog legbelül, ez árnyékolja be a gondolataidat. Jó esetben csak percekig, ha elég fejlett az önértékelésed. Ha nem, akkor tovább.

Mások vagyunk, másként élünk és gondolkozunk. Mások a berögződéseink.

Amikor azt hiszem, hogy jó fej vagyok valakivel, az az én nézőpontom. Ő nem biztos, hogy így éli meg, mert az, ami nekem jó, neki nem biztos, hogy az… nem biztos, hogy úgy éli meg, ahogyan én.

De ez valóban az én hibám, az én hiányosságom? Vagy egyszerűen csak nekem kellene másként látnom?

Igen és nem...

Igen, mert mások másként értékelnek egy-egy gesztust. Mint már említettem: más a nézőpont. Mást tapasztaltunk. Másokat és másként éltünk át és meg. Más utat jártunk be. Ami nekem segítő szándék, neki már talán sértés és intim szférába való beavatkozás.

És nem, mert ha az én nézőpontom, én érzelmi életem azt diktálja, hogy adjak, akkor nem az a hibafaktor, hogy  Ő nem tud elfogadni. Ez nem lehet az én gondom, én már nem tehetek ezért semmit. Adni jó és elfogadni is jó, csak éppen sokaknak nehéz. Bár meg lehet és meg is kell tanulni.

Nem azért szükséges ezt tanulni, mert volt egy szösszenettörténés az én életemben. Amit én megéltem valahogyan. A másik szempontjából teljesen mindegy hogyan. Hanem azért, mert aki nem fogad el, aki nem tud elfogadni az nem élhet teljes életet. Aki sértésként él meg egy segítő gesztust, minden jó szándékot beavatkozásnak érez, annak hiányozni fog valami jelentős az életéből.

És ez az elfogadás….

Egyet tehetek, hogy én ne sérüljek. Egy tapasztalással gazdagabban tovább lépek. És igen, ismét csak szűkebbre szabom a határaimat. Jobban meghúzom őket, még jobban átgondolom, hol és hogyan rakom magam terítékre. Mert mások vagyunk, másként élünk és gondolkozunk. És mert nem engedhetem meg magamnak, hogy amiért én jó fej akartam lenni, még elhiggyem, hogy rossz vagyok! Hogy azt gondoljam – akár egy másodpercre is - saját erőm fitogtatása végett akartam jót a másiknak, holott csak a segítő szándék vezérelt.

Mint minden történet életünkben ez is üzenet értékű. Megtanította, hogy csak nyitott tenyérbe lehet adni. Megtanított, hogy a kéretlen segítség váratlan formában köszönhet vissza.