Üzenem Neked, kitől a legdrágább dolgot kaptam a világon, hogy végre képessé váltam kristálytisztán meglátni Téged. Látlak és köszönöm Neked a tanítást, mit kaptam Tőled. Minta, mit adtál Nekem, melyet sok éven át, a szeretet nevében én magam is követtem.

Láttalak Téged apró gyermekkoromban behódolni, saját érzéseidet elfojtani, folyton csak megfelelni, mindig másoknak alárendelődni…Így láttalak, így éltél és én kicsiként sokszor dühös voltam ezért, pedig azt szerettem volna, hogy legyél végre nagy és állj ki magadért. Hogy én kicsi lehessek melletted…

Látlak és látom magam, amint hosszú időn keresztül mintádat követem. Pedig mennyire dühített egykoron... Mégis ugyanazt másoltam, mit Tőled láttam. Lényem egy részét háttérbe szorítottam, teremtő erőmet nem mertem megélni. Szívemet bezártam, az őszinte, igazán elfogadó szeretetet még csak hírből sem ismertem.

Ma már tudom, mindezt az érted való ragaszkodásból tettem. És azt is tudom, hogy nem tehetem többé. Itt és most hozok egy döntést, s én mától fogva másként élek. Megélem végre maradéktalanul önmagam, kiállok önmagamért, a választott utamért. Magamat fel nem áldozom senkiért.

Látom mindkettőnket és végre sok darabka a helyére kerül. Tudod, nem mindig láttál úgy, ahogyan én szerettem volna, hogy láss, ezért felvettem valamit, a Te Sorsodból, mi valójában nem hozzám tartozik, sosem volt enyém. A fájdalom által akartam Hozzád kötődni, ezért vállaltam sorsközösséget Veled. Itt és most leteszem ezt a családi mintát. Leteszem magamért és gyermekeimért. Visszaadom a terheket és végre boldogan élek. Mától lehet másképp…mától a szeretet által kötődöm.

Hálás vagyok az életemért, mit Tőled kaptam. Elfogadom a sorsodat, mély tisztelettel a szívemben meghajlok előtte, de meghagyom Neked. Nem viszem, nem cipelem tovább. Mától a saját életemet élem. Ezt adom én Neked, ezt fogadd el tőlem! Most már látlak, a saját magad valóságában. Az irántad érzett szeretettől és tisztelettől vezérelve kihozok valami csodálatosat az életemből, hogy mindaz, mi történt velem a múltban ne legyen hiábavaló.

Ezt adom én Neked…végtelen szeretettel!