Eljön egy pillanat, amikor másként kezdjük látni életünk eseményeit. A pillanat, amikor elkezdjük észrevenni az életeseményeinkben megbúvó tanításokat. Az élet egy nagy tanító, csak éppen hajlamosak vagyunk nem meglátni, nem észrevenni ezt a tulajdonságát. Hiszen minden egyes pillanatban, napban, tevékenységben ott rejlik a fejlődés lehetősége, csak meg kell látnunk. És élnünk vele.

Te is észrevetted már, Kedves Olvasó, hogy sok esetben úgy érzed, mókuskerékben pörögsz? Vajon miért lehet ez? Megálltál egy pillanatra, hogy ezen elgondolkozzál vagy csak szédülésig pörögtél tovább? Tudom, igen, nem értél éppen rá megállni. Vagy igen, ezt is tudom, mindenki ezt teszi, miért tennéd másként? :)

Veled is előfordul, hogy:

Bosszankodsz, ha nem tudod véghezvinni, amit elterveztél? Ilyenkor felrobbansz? Vagy megállsz és higgadtan prioritásokat állítasz fel? Hiszen már rájöttél, ha tudod, mi a fontos, mi számít és mi nem, akkor nem fognak maguk alá temetni a feladataid. A mások által támasztott elvárásokra pedig fogsz tudni nemet is mondatni egy beletörődő igen helyett.

Váratlan esemény történik. Számtalan ilyen lehet: váratlan utazás, beteg gyerek, stb. Keresztül húzva a következő napokra eltervezett rend. Rádöbbensz ilyenkor, hogy az élet türelemre, alázatra tanít? Én már kezdek rájönni, nekem ezt nagyon meg kell tanulnom, mi az, hogy türelem…

Dühöt érzel. Miért? Kire vagy dühös tulajdonképpen? Állj meg egy pillanatra, mindig gondold végig, a dühöd csak Téged és a szeretteidet rombolja. A vélt vagy valós problémát meg nem oldja. Különben is, vannak dolgok, élethelyzetek, amiken a legjobb szándékunkkal sem változtathatunk. Ilyenkor ne legyél dühös, csak tedd meg, amit megtehetsz, a többit pedig engedd el.

Nem uralhatunk mindent, nem másíthatjuk meg sokszor azt, ami történik körülöttünk. Elég, ha elfogadjuk, és ennek tudatában megyünk tovább. A következő helyzetnél, ami hasonló lesz, csak érettebbek, bölcsebbek leszünk. Ha hagyjuk…

…hogy az élet tanítson.

Az élet már csak ilyen, sokszor felülírja az elképzeléseinket. Rajtad áll, hogyan állsz hozzá a véletlenszerűnek tűnő változásokhoz. Vannak véletlenek? Nincsenek…pont.

Néhányan azért hőbörgünk, mert erőből élünk, meg akarjuk erőszakolni azt, amit nem lehet. Választottunk valamit vagy éppen minket választott az a helyzet ahol most vagyunk? Erőszakosan akarunk valamiben teljesíteni, ami nem mi vagyunk?

Fogadjuk el végre az élet tanításait. Váljunk érettebb, bölcsebb emberré általa. Ne féljünk, mert a félelem bezár. Nem feltétlenül az győz, aki minden körülmények között szembe megy az árral. Tudjuk ezt!

Óriási különbség van a buta vakmerőség és a bátorság között. Nagyon vékony a határmezsgyéje a két tulajdonságnak, viszont a különbség leírhatatlan. Ez már azonban megint egy másik téma, amire úgy gondolom, egyszer érdemes visszatérni…

Csodás napokat kívánok Neked!