Úton önmagunkhoz

"A nyilvánvaló dolgok legtöbbször rejtve maradnak előttünk. Annyira a szemünk előtt vannak, hogy egyszerűen nem vesszük észre őket." Thomas Schafer

Életünk energiái

2016. május 09. 12:22 - ildiko.szabo

El kell fogadnunk, hogy nem uralhatunk mindent életünkben. Vannak dolgok, amik ellen képesek vagyunk évtizedeken keresztül küzdeni. Vagy éppen értetlenül, saját magunkat és a másikat okolva mindenáron falakat akarunk lebontani.

Aztán történik valami, mi magunk idézzük elő ezt a történést. Ott a pillanat törtrésze alatt megértjük. Hiába a küzdelem, az önostorozás, a másik fél hibáztatása. Egyik sem célravezető. Igen is vannak nálunk magasabb hatalmak, amik befolyással bírnak. Akár legmélyebb emberi kapcsolatainkra is.

És a pillanatban, a térben, ott, akkor, megdöbbenve állunk és felszakad az évtizedekig visszafojtott meg nem értés, el nem fogadás fájdalma. Könnyek oldják fel a cipelt terheket. Zokogás tárja fel igazi lényegét emberi kapcsolatunknak, úgy, ahogyan van, ahogyan régen lennie kellett volna. Csak éppen mi csak egy falat láttunk… többnyire… egy puszta falat.

Vannak emberek, akikhez nem kerülhetünk közelebb, amíg meg nem értjük, el nem fogadjuk a kapcsolatunkra ható energiákat.Ezek felett az energiák felett nincs hatalmunk.  Óriási a hatásuk, mégis sokszor tudomást sem veszünk róluk. Energiák, melyeket nem mi magunk hozunk létre. Mi csak megéljük hatásukat. Egyszerűen csak vannak, évtizedek, sőt még talán régebb óta beépültek családrendszerünkbe.

Meg kell látnunk, fel- és meg kell ismernünk ezeket az energiákat. Amint ez megtörténik, rendeződhetnek kapcsolataink. Akkor már látni fogjuk a háttérben működő energiák hatását és végre: megjelenik életünkben a fény, az elfogadás gyönyörű érzését hozva. Fellélegezhetünk, mert megkaptunk életünk ajándékaként a megértést végre.

Akkor, ott, amikor ez a pillanat ránk köszön, nyithatunk, teljes valónkkal fordulhatunk jövőnk felé, mert megértettük, amit eddig nem érthettünk meg.

Amikor végre a jövő fénye felé fordulhatunk, minden nap emlékeztessük magunkat. Emlékezzünk arra, hogy a múlt, elmúlt. A jelen elhozta a megértést, felszabadított. Tovább léphetünk, megdolgoztunk érte, megéltük a lezárás felszabadító fájdalmát. Helyére kerültek kapcsolatok, a megértés, elfogadás segítségével lekerültek a béklyók. Kicsik lehetünk végre gyermekként. És nagyként érkezhetünk meg jelenünkbe.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása