Bátran helytállni, kiállni elhatározásunk mellett. Beleállni a helyzetbe, hogy márpedig mi változtatunk önmagunkon. Kihívás. Magunk mögött kell hagynunk a jól ismert, kényelmesnek vélt körülményeket. Fojtogattak ugyan, de így volt kényelmes, mert ismertük őket. Rossznak éltük meg? Naná! Csak éppen mégis jó volt, mert biztonságosnak tűnt. Egy ideig…

Mi vár, ha kilépünk a megszokottból? Hová jutunk? Nem tudhatjuk, de ha elindulunk egy biztos: önbizalmunk, önmagunkba vetett hitünk erősödni fog. A bátorságnak óriási ereje van. Nem a vakmerőségnek, hanem a bátorságnak. Ezt azért mondom, mert nincs szükség arra, hogy megfeszülve, ember feletti tetteket hajtsunk végre. Nem kell más, mint elhatározni és lépni, a realitások talaján maradva elindulni és folyamatosan tágítani a komfortzóna határait. Akkor teszel szert igazán arra az önbizalomra, ami életed minden területén a kiteljesedést fogja hozni. Hiszen érzékeljük nap, mint nap, az önbizalom elengedhetetlen napjainkban. Csak éppen sokan félre értik, külső megnyilvánulásokkal próbálják meggyőzni a másikat, hogy ők mennyire urai életüknek, pedig koránt sem. De erről majd máskor, most kicsit elkalandoztam…

Lássuk csak, mi vagy ki válthatja ki életünkben az elhatározást, hogy változzunk? Miért, kiért szeretnénk, vagyunk hajlandóak változni? Sokan úgy nyilatkoznak ilyenkor: gyermekük születésekor változtattak. Előfordul, hogy már meglévő párkapcsolat miatt indulnak el önmaguk ismeretlen mélységei felé. Vagy magányosak és úgy gondolják, ha változnak, magányuk is megszűnik. Úgy vélem, részigazság, félmegoldás csupán, ha más miatt változunk. Még ha az élet ideig-óráig azt is mutatja, érdemes volt, ez a változás, változtatás valahogy nem valódi. Saját önvalónkkal megyünk ilyenkor szembe és ez előbb-utóbb kiütközik. Nem találjuk majd a helyünket saját kis világunkban. Másfelől pedig óriási terhet rakunk annak az embernek a nyakába, akiről azt nyilatkozzuk: „Érte érdemes volt megváltozni!”.

Változz, de csakis önmagadért! Változtass, de kizárólag önmagadon! Miért? Mert így helyes, ez az élet rendje, legalábbis így kellene működnünk. Csak éppen hajlamosak vagyunk sok dolgot félre értelmezni, ilyen az önismeret is. Ha Te mersz magaddal foglalkozni, a társadalom nagy része rád süti az önző bélyeget. Míg, ha azt mondod, változtatsz más miatt, akkor Te vagy a mintapolgár. Csak éppen az ilyen jellegű címkézések figyelmen kívül hagyják, hogy mindig önmagunkkal kell kezdeni a változást, a változtatást. Soha nem kintről befelé, mindig bentről kifelé.

Kérdem én, ha másért változol és egy idő után önmagaddal találod magad szembe, annak van értelme? Tudsz önmagaddal harcolva, meghasonulva élni, szeretni, kapcsolódni? Nem hinném…Van értelme önmagadon dolgozni, önmagadért. És nem elhanyagolható, ha Te változol, minden változik körülötted.

Legyen a jelszó: Bentről kifelé! Jó munkát kívánok, ha szeretnéd szívesen segítek Neked!

Szeretettel: Szabó Ildikó