Elmúltak az ünnepek! Közeleg az új esztendő! Valami véget ért és valami közeleg. Hajlamosak vagyunk ilyenkor szürkében látni a világot.

Valóban nehéz az ünnepi fények elhalványulásával ismét tartalmat találni a szürke hétköznapokban.  Tartalmat kell keresnünk ott, ahol igen is van, csak észre kell vennünk. Meg kell látni az apró örömöket az életben, a kis dolgokban. Hiszen csak rajtunk áll, hogy tartalmasan élünk-e? Tudunk-e értékelni sokszor jelentéktelennek tűnő dolgokat, eseményeket?

Ne ragadjunk a múltban, az már elmúlt, most csak a jelen van és eseményei formálják jövőnket.

 „Lelj boldogságot a kis dolgokban. Ez nagyszerű lehetőség arra, hogy a boldogság észrevétlenül a hatalmába kerítsen.” Pam Brown

Óriási igazság tartalma van ennek az idézetnek. Sokszor nem is vesszük észre az értékes apróságokat. Kockáztatjuk ezzel, hogy elkerül bennünket a boldogság kék madara, ami pedig folyton ott repdes körülöttünk, csak éppen nem vesszük észre.

Ne zárjuk el magunkat a boldogságtól! Engedjük be a még oly csekélynek tűnő apróságokat is. Nem mindig az az érték, nem mindig az visz előre, ami óriási robajjal dübörög át napjainkon. Tudatosan törekedjünk lelki megérzéseinkre! Finomhangoljuk szenzorainkat! Fejlesszük személyiségünket, legyünk harmóniában önmagunkkal és ez által a világgal! Legyenek céljaink, ezek megvalósításáért tett lépéseink is értelmet adnak napjainknak.

Amennyiben dolgozunk önmagunkon, ki fog tágulni a nézőpontunk, más szemszögből is képesek leszünk látni. Egy teljesebb világot kapunk, ahol már a pici sem lesz jelentéktelen, ahol már nem csak az óriás lesz az úr!

Boldog, szemléletváltásban gazdag újesztendőt kívánok Nektek! Szeretettel!

Év végén, újévkor bevett szokás fogadalmat tenni. Tesszük ezt azért, mert megszokott. Tesszük azért is, mert valahogy ilyenkor annyira egyszerűnek érezzük a megvalósítást. Úgy érezzük, tiszta lappal indulunk. Tulajdonképpen könnyű ilyenkor az új év vállára pakolni vágyaink terhét.

Azt is sejtjük, hogy majd az újév első napjainak elmúlásával minden marad a régiben. A fogadalom elenyészik, és majd újra elővesszük következő szilveszterkor. Hogy újra megfogadjuk…

Miért van ez így? Én úgy gondolom azért, mert túl könnyű fogadalmat tenni. Elfeledkezünk róla, hogy megfogadni még édes kevés. A megvalósítás rajtunk áll. Általában ebbe törik bele a bicskánk.

Számos kérdésre kellene választ adni, mielőtt nekilátunk a listánk elkészítésének: Fel vagyunk-e készülve valóban a változásra? Tudunk-e mit kezdeni azzal az új helyzettel, amit életünkben a fogadalom megvalósulása okozna? Megértünk-e a vágy teljesülésére? Megteremtettük-e lelkünkben a táptalajt a változás elfogadására?

Többnyire az évszám eggyel több, de mi ugyanazok, ugyanolyanok maradunk. Először tehát a saját magunkban végbemenő változásokra, saját fejlődésünkre kellene törekednünk. Akarjuk ezt a fejlődést, mert ha felkészülten állunk a megvalósítandó céljaink elé, azok sokkal több energiával düböröghetnek a megvalósulás útján. Elérhetőbb közelségbe kerülnek a célok, hiszen saját fejlődésünkkel a megvalósulást is elősegítjük.

Írjunk egy listát, ami ne legyen túl távoli, túl extrém. Legyen harmóniában egyéniségünkkel. Ne legyen elrugaszkodott. És igen, írjuk le! Ezzel már sokkal többet teszünk, mintha csak mondogatjuk.

Legyünk készek a változásra, az újra! Fogadjuk el és fogadjuk be! Legyen tehát a cél egy érettebb személyiség. Ezzel elősegítjük az elérni kívánt dolgok megvalósulását is! Mondhatni, két legyet ütünk egy csapásra.

Hajrá hát, tollat és papírt elő! Kalandozásra fel vágyaink tengerén! Higgy a sikerben!