Év végén, újévkor bevett szokás fogadalmat tenni. Tesszük ezt azért, mert megszokott. Tesszük azért is, mert valahogy ilyenkor annyira egyszerűnek érezzük a megvalósítást. Úgy érezzük, tiszta lappal indulunk. Tulajdonképpen könnyű ilyenkor az új év vállára pakolni vágyaink terhét.

Azt is sejtjük, hogy majd az újév első napjainak elmúlásával minden marad a régiben. A fogadalom elenyészik, és majd újra elővesszük következő szilveszterkor. Hogy újra megfogadjuk…

Miért van ez így? Én úgy gondolom azért, mert túl könnyű fogadalmat tenni. Elfeledkezünk róla, hogy megfogadni még édes kevés. A megvalósítás rajtunk áll. Általában ebbe törik bele a bicskánk.

Számos kérdésre kellene választ adni, mielőtt nekilátunk a listánk elkészítésének: Fel vagyunk-e készülve valóban a változásra? Tudunk-e mit kezdeni azzal az új helyzettel, amit életünkben a fogadalom megvalósulása okozna? Megértünk-e a vágy teljesülésére? Megteremtettük-e lelkünkben a táptalajt a változás elfogadására?

Többnyire az évszám eggyel több, de mi ugyanazok, ugyanolyanok maradunk. Először tehát a saját magunkban végbemenő változásokra, saját fejlődésünkre kellene törekednünk. Akarjuk ezt a fejlődést, mert ha felkészülten állunk a megvalósítandó céljaink elé, azok sokkal több energiával düböröghetnek a megvalósulás útján. Elérhetőbb közelségbe kerülnek a célok, hiszen saját fejlődésünkkel a megvalósulást is elősegítjük.

Írjunk egy listát, ami ne legyen túl távoli, túl extrém. Legyen harmóniában egyéniségünkkel. Ne legyen elrugaszkodott. És igen, írjuk le! Ezzel már sokkal többet teszünk, mintha csak mondogatjuk.

Legyünk készek a változásra, az újra! Fogadjuk el és fogadjuk be! Legyen tehát a cél egy érettebb személyiség. Ezzel elősegítjük az elérni kívánt dolgok megvalósulását is! Mondhatni, két legyet ütünk egy csapásra.

Hajrá hát, tollat és papírt elő! Kalandozásra fel vágyaink tengerén! Higgy a sikerben!