Mitől válik valaki számunkra kedvessé? Mitől érezzük, vagy éppen nem érezzük annak?

Ítélkezni szeretünk. Ezt nagyon jól elsajátítottuk. Egy-egy megnyilvánulás alapján simán beskatulyázunk valakit. Elkönyveljük ilyennek vagy éppen olyannak. Mégis vannak számunkra kedves emberek, értékes, szeretetre méltó tulajdonságokkal.Mit is takar a kedvesség? Természetesen mindenkinek mást és mást.

Számomra a kedvesség nem az ömlengésből fakad. És nem is külső megnyilvánulásokból első sorban. Bár ezekből nagyon jól leszűrhető, mennyire valós az érzelem, amit gesztusokkal ki akarnak fejezni. Nem a mindig, minden áron való „jól viselkedés” jelenti azt, hogy valakit milyennek minősítek. És miért és mi jogon minősítenék bárkit?

Az én kedveseim számomra akkor kedvesek, amikor önmaguk mernek lenni. Attól, hogy érzem a lényükből áradó szeretetet, kedvességet. Amikor éppen rossz hangulatba kerülnek, ellenségesen reagálnak, megnézem, miért van ez.

Persze, előfordul, hogy én is értetlenül, sőt akár dühösen állok egy-egy megnyilvánulás előtt. Ennek is helye van, helye kell, hogy legyen ahhoz, hogy elfogadjuk a másikat, megismerjük önmagunkat. Amikor harmónia van bennünk egyre kevésbé fordul elő, hogy dühöt vált ki a másik reakciója.

Anyaként, két egymástól teljesen különböző habitusú gyermeket nevelve nap, mint nap tanulom, mit is jelent a kedvesség a maga valójában. Megtehetném, hogy az egyik kedves, a másik pedig nem? Nem, ez nem így működik. Egyéniségek vagyunk, gyermekeink is azok és ki-ki habitusának, lelki érettségének megfelelően éli mindennapjait. Szülőként pedig az a feladatunk, hogy az alap habitust elfogadva, biztos hátteret biztosítsunk gyermekeink számára a felnőtté válás útján. Ne megváltoztatni akarjunk, hanem ösztönözni. Kibontakoztatni a lényüket, nem pedig  befagyasztani. Arra törekedni, hogy adottságaikhoz mérten minél inkább szárnyalhassanak.

Valahogy így látom én. Valahogy így élem meg. Valahogy ezt érzem az igaz útnak. Minden nap igyekszem hozzá tenni valamit ehhez a szemlélethez. Ez nem jön egyből, bár biztosan van, akinek ez az adottság alapból megadatott. Sokunknak tanulni kell, hiszen sokfélék vagyunk.

Szerintem így érdemes. Elfogadni, nem arra törekedni, hogy megváltoztassuk egymást. Így érdemes élni mindennapjainkat.