Úton önmagunkhoz

"A nyilvánvaló dolgok legtöbbször rejtve maradnak előttünk. Annyira a szemünk előtt vannak, hogy egyszerűen nem vesszük észre őket." Thomas Schafer

Változtatni és változni

2016. május 27. 16:49 - ildiko.szabo

Hányan, hányféleképpen vágynak rá, hogy más legyen, hogy másmilyenek legyenek. Azonban senki sem változtathat meg bennünket, mint ahogyan nem változhat meg helyettünk sem. Kizárólag mi magunk tehetjük le voksunkat egy új életminőségre. Nekünk kell megtartanunk életünk nagy leltárját és kidobni, ami már nem szolgál, átalakítani, ami még használható. Helyet kell csinálnunk az újnak. A döntés szabadsága, joga teljes mértékben sajátunk. Rajtunk áll, mikor kezdünk neki a szelektálásnak vagy egyáltalán elkezdjük-e valaha?

Kísérőink, mentoraink lehetnek, de a változás bekövetkezte vagy rosszabb esetben elmaradása nem az ő felelősségük. Ők csupán szeretettel, megértéssel, támogatással, tapasztalattal és mérhetetlen, példaértékű alázattal kísérnek bennünket. Én hálával és szeretettel gondolok az én kísérőimre. Köszönöm, hogy vannak! Köszönöm, hogy életem legnehezebb pillanataiban is ott tudhatom őket magam mellett. Hálás vagyok, hogy mellettem állnak, hogy utat mutatnak. Megmutatják a másként könnyedségét, a lélek magasságait. Nekem már "csak" az a dolgom, hogy befogadjam az új minőségeket és integráljam őket a saját életembe.

Kívánom Neked is, ki e sorokat olvasod, hogy találd meg saját kísérőidet, mentoraidat! Kívánom, hogy tanulj meg dönteni, felelősséget vállalni, mert az élet e két fontos dolog nélkül csak vegetáláshoz vezet. Garantálom, hogy ha felfedezed, ha megengeded magadnak, hogy merj másként létezni innentől, egy egészen más életminőséget kapsz jutalmul. És akkor már nem szeretnél többé visszafordulni. Változtass, hogy változhass!

Szólj hozzá!

Önérzet

2016. május 23. 17:32 - ildiko.szabo

Kiállok érted, mégis érzem dölyfös irigységed. Süt a nem tetszés Rólad. Biztos, hogy ez így jó? Biztos, hogy csak így lehet?

Hatalmi drámákat játszanak az emberek. Ki így, ki úgy próbál figyelmet, elismerést szerezni. Az eszközök tárháza végtelen. Ki-ki a magáét veti be. Töltődni próbálunk mindannyian, csak éppen másképpen, saját önérzetünk határozza meg eszköztárunkat.

A hatalmi drámák eszköze a játszma. Sokan a mai napig így próbálnak töltődni. Pedig az így szerzett energia mérgezően hat. Nem lenne könnyebb meg- és elismerni a másikat? Adni és kapni? Elismerés által elismertté lenni?

Addig nem képes az ember a játszmákról leszokni, míg nincs helyén az önértékelése. Az önérzet számomra játszma mentességet is jelent. Hiszen, ha tudom, ki vagyok, mi vezérel, tisztában vagyok saját képességeimmel, értékeimmel, fejlesztendő aspektusaimmal, akkor nincs szükségem eme gyűlöletes segítőkre. Nem attól fogom magam értékesnek tartani, hogy másokkal milyen hatalmi játékot folytatok. Erre nincs szükség. A töltődés számomra nem mások energiáinak a lecsapolását jelenti.

Tudom, miért a játszma. Úgy érzed, máshogyan nem kaphatsz figyelmet, megértést, szánalmat, szeretetet. Legyen, elfogadom, de bele nem vonódom. Meghagyom Neked a felismerés jogát. Meghagyom a benned élő ördögnek és angyalnak a megvívható csata szabadságát. Talán egyszer meglátod, milyen jó szabadon, őszintén, valódi szeretettel kapcsolódni másokhoz. És ez által önmagunkhoz. Talán egyszer sikerül kapcsolódni saját magadhoz!

Addig, amíg Te ezt az utat járod, félre állok. Várok. Szeretettel gondolok Rád. És remélem, meglátod, átéled a máshogyan varázsát.

Számomra az önérzet azt jelenti, tudom, ki vagyok, mit akarok. Tudom, milyenné nem szeretnék válni és mit nem akarok. Mit és kit engedek be az életembe, a lelkembe. Várok, figyelek, mert az én önérzetemért minden egyes napon megdolgozom. És lerombolni holmi játszmáktól nem hagyhatom.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása