Belefogunk valamibe. Az univerzum támogatásával haladunk a megvalósítás útján. Csalódottak vagyunk, ha a számunkra fontos emberek, a körülöttünk lévők szinte észre sem veszik cselekedeteinket. Szinte láthatatlanok vagyunk számukra! Mintha nem léteznénk, nem cselekednénk.

Ez a helyzet is egyfajta edzés, egy gyakorlatsor, aminek végrehajtása erősíti a saját magunkba és cselekedeteinkbe vetett hitünket.

Nem vagyunk láthatatlanok! Te sem vagy az, én sem vagyok az, senki sem az! Csupán arról van szó, hogy a mindennapok megélése, a személyes értékrendek különbsége miatt gondoljuk magunkat láthatatlannak. Mások vagyunk, másként élünk, gondolkozunk, létezünk.

Igen is vegyük észre ezeket a történéseket, ne térjünk ki előlük, éljük meg őket. Ne folytassunk struccpolitikát. Tudatosítsuk magunkban, hogy vannak emberek, akik számára láthatatlanok vagyunk, de ez nem baj. Sőt, óriási hitformáló ereje van, ha észre tudjuk venni és fel tudjuk dolgozni ezeket a helyzeteket.

Menjünk tovább az úton! Minden eseményből hasznosítsuk, ami számunkra hasznosítható. A többit dobjuk ki. Hagyjuk meg másoknak is a választás lehetőségét, ne ítélkezzünk felettük!

...és higgyünk, rendületlenül! Higgyünk, hogy haladhassunk tovább!