Megélni a mindennapokat, nem csak átvergődni rajtuk. Erre törekszem az utóbbi időben. Még mielőtt megijednétek, hogy magasröptű gondolatokkal foglak traktálni Benneteket, hadd áruljam el: szó sincs erről. Sőt, teljes mértékben a hétköznapok foglalkoztatnak. A maguk pőre valóságában. Az emberek érzései, a dolgok megélése mind-mind érdekfeszítőek számomra.

Változom, mert változni és tanulni akarok. Ezzel együtt jár egyfajta nyitottság. Ez a nyitottság tesz képessé arra, hogy meg szeretném látni és érteni a mögöttes tartalmakat. Igen, sokszor nem könnyű ez az út. Az ember mögött bezárulnak ajtók. Ne sajnáljuk eldobni az ajtókhoz tartozó kulcsokat. Hiszen helyettük óriási kapuk nyílnak. Már nem fog a pici kis ajtó hiányozni, mert látjuk a sokkal nagyobbat, a többet. Ne kapaszkodjunk körömvérzésig a múltba. Lépjünk tovább és minden le fog tisztulni. A gondolataink, az életünk szinte egy csapásra megváltozik.

Amikor elindultam ezen az úton, amin most járok, egy számomra nagyon kedves ismerősömmel történt beszélgetés kapcsán felvetődött az ötlet: Mi lenne, ha írnék? Írnék, de miről? Aztán beugrott, nincs mit túlgondolni, egyszerűen csak írjak az élet dolgairól. Ahogyan én látom. Ahogyan megélem.

A témák szinte szó szerint előttünk hevernek. Csak nem szabad átlépni felettük. Észre kell venni és észlelni kell az élet dolgait. Könnyen legyintünk sok érdekes dologra, ha nem próbálunk meg a felszín alá látni. Pedig ez egy nagyon élvezetes és színes elfoglaltság. Nem utolsó sorban önmagunkhoz és környezetünkhöz is közelebb kerülünk általa.

Csakhogy hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni. Vagy éppen felszínesen meg- és elítélünk. Majd egy vállrándítással megyünk tovább. Inkább a mélyére kellene ásni a dolgoknak.

Tapasztalatból beszélek. Korábban hajlamos voltam hosszú időn keresztül rágódni eseményeken, kapcsolatokon. Ma már látom, nem volt értelme. Csak értékes energiákat fecséreltem.Hogy miért? Mert sohasem lehet értelme a belső világunkkal szembe menni. „Úgy viselkedni”… csak, mert elvárják! Megtenni dolgokat, szintén a környezetünk elvárásainak való megfelelési kényszer miatt.

Önazonosság és hitelesség. Ez a két fő vezér, ami nélkül nem lehetünk felszabadultak. Az élet pedig múzsa, megihlet és tanít, csak hagyjuk, hogy tanítson!