Felcímkéztél. Rám aggattad jelzőidet.

Egy darabig hagytam, már-már hittem nekik.

Jelzőid szerint éltem életem.

Majd hirtelen ráeszméltem, ez nem én vagyok,

Te látsz torz szemüvegeden keresztül ilyennek.

Ma már végre látom magam, nincs szükségem rá,

Hogy más irányítsa életem.

Felcímkéztél. Tanultam belőle, sokat, én már

Igyekszem meglátni másokban az igazat.

Igyekszem nem aggatni senkire semmiféle címkét.

Hová lettek a saját címkéim?

Letépve körülöttem hevernek…

Mert rajtam már nincsen helyük.