Úton önmagunkhoz

"A nyilvánvaló dolgok legtöbbször rejtve maradnak előttünk. Annyira a szemünk előtt vannak, hogy egyszerűen nem vesszük észre őket." Thomas Schafer

Üzenet a félelemnek

2016. szeptember 13. 09:47 - ildiko.szabo

- Itt vagyok. Gyere, várok Rád. Most végre készen állok, várlak, hogy szembe nézhessek Veled. Hívlak, hogy megláthassam igaz valódat. Mutasd meg hát magad! Pőrén, ahogyan vagy!

- Igen, emlékszem jól… Te voltál ott, amikor kicsiként néha elveszettnek éreztem magam a felnőttek rendezte álarcosbálban. Amikor kimondtam dolgokat, mások pedig megbélyegeztek miatta, mert mondták ők: "ezt nem lett volna szabad". Volt, hogy világgá mentem. Akkor is Te voltál kísérőm. Mint, ahogy számos élethelyzetben életem során igyekeztél sarokba szorítani. Volt idő, igen, volt, így múlt időben, amikor sakkban tartottadként inkább visszaléptem és nem haladtam utamon. Te voltál, mindig csak Te, az óriás, amikor túl kicsinynek éreztem magam. Hatalmad volt életem felett.

És most készen állok, hívlak: - Gyere, végre hadd lássalak meg! Készen állok találkozni veled, mert már vágyom rá, hogy megismerjelek. Ma már tudom, ahol sötétség van, fény is van. Tudom, az ismeretlentől való félelem nem megvéd, hanem elzár a világtól. Tudom, hogy a Te uralmad alatt nem élhetem teljességben életem. Tudom, hogy elengedhesselek, képessé kellett válnom rá,  hogy elfogadjalak. Tiszteletben tartom, hogy valaha életembe beengedtelek. Megtapasztaltam, hogy, ha Te vagy az úr ott teljesség, kibontakozás nem lehet. Nem fértek meg egymás mellett, nem adsz nekik teret.

Így most itt az idő, megteszem, szembe nézek veled…

- Már látlak is. Nahát, mindig ennyire pici voltál? Tényleg? Én óriásnak láttalak. Felnagyítottalak, bezárni hagytam magam általad.

- Most hogy látlak, igazán látlak végre látom, hogy félelmeim óriása törpe csupán. Elmém bújtatott több számmal nagyobb ruhába. Túl nagy jelentőséggel ruháztalak fel, mert azt hittem ezt így kell. Azt hittem félni illik, félni muszáj. De ma már látom, mégsem igaz ez a teória, félni nem kell, nem is szabad. Tudatosan szemlélni, megtapasztalni és megélni napjaink. Így lehet, így érdemes.

Jobb egy-egy botlást és fájdalmat elviselni, ami megerősít, tapasztalattal ruház fel, mit félelmeink szőtte pókhálóban vergődni végig egy életet.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szildi.blog.hu/api/trackback/id/tr411676809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása