Egyszer azt írtam, önmagam megismerése számomra felér egy utazással. És ez tényleg így is van! Javaslom ezt az utazást mindenkinek, még akkor is, ha nem mindig fehér homokos tengerpartra vezet az út. Hidd el megéri! Már csak azért is, mert utazni jó és hiszem, hogy minden utazás hozzátesz valamit lényünkhöz...

Megéri akkor is, ha úgy érzed, útközben nem bírod megmászni az éppen előtted tornyosuló hegyet vagy túl mély a tó, amiben úsznál egyet :) Olykor sötét helyek is vannak, ahová félve, óvatosan lépünk be. Én mégis belépek, mert ma már tudom, hogy sötét nélkül fény sem létezik...

És ott vannak a tükrök, akadnak bőven. Csak nyitott szemmel, bátran bele kell nézni. Nekem egyre inkább tetszik, amit a tükörben látok. (És itt most nem a fizikai képre gondolok) .

Mit látok a tükrökrökben? Valakit, egy nőt, egy embert, egy társat, egy anyát, aki megy és teszi a dolgát… halad. Valakit, aki tudja, sok munka vár még rá. Valakit, aki mára már tisztában van vele, hogy a felsorolsz szerepek, nem ő maga, csak bizonyos részei személyiségének.

Te is elkezdenéd? Hát tedd meg, vegyél egy nagy levegőt és lépj egy nagyot! Dönts, cselekedj és tapasztald meg, milyen is, amikor bizsergető izgatottsággal lépsz egy-egy új dolog felé! Amikor nem csak mondogatod, hogy : „kellene, jó volna” és a többi időhúzó, önáltató szófordulat…hanem lépsz és teszed, amit a lelked diktál.

• Félsz? Tudom, ismerem a félelmedet, hidd el, nagyon jól tudom, mennyire riasztóak tudnak lenni a lépések, ahogyan haladunk ötről a hatra.
• Feladatok? Igen, feladatok, másként nem megy! Azonban elég, ha pici kis lépésekkel haladsz, a saját tempódban fejlődsz.
• Nehéz? Igen, ezt is ismerem, de felemelően nehéz!
• Egyedül érzed magad? Pedig nem vagy egyedül, csak vedd magad körül olyan emberekkel, akik szintén előre haladnak.
• Kísért a megszokás? Igen, mert ott minden ismerős, de az élet, a létezés több mint megszokás. Szabadulj ki komfortzónád rabságából végre!

Nos, én utazom, folytatom, hol hó borította a táj, hol csicseregnek a madarak a tavaszi napsütésben, hol lebegek egy víztükör felszínén, előfordul, hogy barlangot fedezek fel éppen.

Miért csinálom? Önmagamért. Így érzem, valóban élek. Így segíthetek másoknak is:  megmutatva lehet így is… lehet másként, másképpen: célokat felállítva, értelmet adva az életnek.

Az élet egy folyamatos változás, az élet maga egy folyamat. Elindulunk és válunk valamivé, valakivé. Így érdemes! Csak lásd meg, hogy Te is erre születtél, hogy Valakivé válj, főként Önmagaddá!

Szeretnél fejlődni, megismerni önmagad? Indulj el, és ha úgy érzed, szívesen segítek Neked!

Legyen csodás napod: Szabó Ildikó

www.szildi.com