Úton önmagunkhoz

"A nyilvánvaló dolgok legtöbbször rejtve maradnak előttünk. Annyira a szemünk előtt vannak, hogy egyszerűen nem vesszük észre őket." Thomas Schafer

A fény bennem...

2016. december 06. 17:40 - ildiko.szabo

Volt idő, amikor nem is tudtam létezéséről. Nem sejtettem, hogy világíthat bármi bennem, sugározhat belőlem. Éltem mindennapjaim és a fényt folyton kívül kerestem. Aztán történt valami… Elkezdtem érezni valaminek a hiányát, keresni kezdtem. Ekkor, mondhatom, hogy az élet körém rendezte a dolgokat. Találkoztam mestereimmel, Andival és Alettával, Talentumok ők... és általuk egy olyan látásmóddal, ami az igazi, a valós, csak éppen addig nem láttam. Nem láttam, mert nem volt, ki felhívja rá figyelmem. Nem láttam, hogy nem az erő és a makacs akarat, hanem a szeretet képes életre kelteni a bennem szunnyadó fényt. Szükségem volt új nézőpontokra, hogy megérezhessem a fény létezését bennem… Tanulni kezdtem, érzékelni, tapasztalni, szerettem volna kiteljesedni.

Az új úton megtett első lépésekkel egy időben elkezdtem figyelni önmagam.  Úgy, ahogyan addig sohasem. Éppen ezért nehéznek tűnt, valószínűleg túlbonyolítottam… Aztán idővel egyre kisebbek lettek az úton a göröngyök és egyre inkább élveztem a fényesedő utam.

Annak előtte nem igen tudtam, hogyan és miért figyelnék a bennem rejlő dolgokra, a fényre…De ekkor már figyeltem, kerestem, megláttam, hogy pislákol bennem valami. Szerettem volna megismerni, felnevelni, megmutatni.  A pislákolásból valami nagyobb fényt gerjeszteni, amiből adhatok, aminek fényéből mások is kaphatnak.

A fényt bennem, akkor kezdtem el érzékelni, amikor felismertem, hogy másként is lehet élni az életet. Nem mindig csak a külső benyomások alapján dönteni, nem folyton a mások által hangoztatott érveket magamévá tenni. Mert van világom külső szereplőin kívül egy sokkal jelentősebb dolog. Hallgatnom kell rá, észre kell végre vennem, hogy nem kívül van, nem messze kell keresnem, mert a fény bennem lakik.  Végig itt volt bennem, itt pislákolt. Én pedig szinte észre sem vettem. Ő pedig békés nyugalmában csak arra várt, hogy igaz fényével bevilágíthasson engem és környezetem.

A fény bennem… támogat, segít. Nekem és másoknak is. Segít talpon maradni, és ha mégsem sikerül, felállni és sokkal előbb újra egyensúlyra lelni.  Segít másoknak, mert általa képes lehetek megmutatni, hogy nem kell a sötétben élni. És nem kell árnyékainktól sem félni. El kell őket is ismerni, hiszen a fény testvérei.

A fényt bennem nevelgetem, mert szeretnék fény-varázslóvá válni. Mit jelent számomra fény-varázslóként létezni? Azt hiszem, ezt hívják hitelességnek. Szeretném maradéktalanul érezni, megélni, hogy ő támogat és megtart, történjék bármi. Szeretném megmutatni, szeretném, ha bevilágíthatná mások útját is, segítve fejlődésüket.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szildi.blog.hu/api/trackback/id/tr8512028447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása