Észrevettétek már, hogy folyton folyvást feltételeket szabunk saját magunknak. Nem engedjük csak úgy megtörténni az eseményeket. Mindig várunk valamire, ami aztán többnyire hiú ábrándként tűnik tova.

Hányszor hallok "Boldog leszek, ha...", Elégedett lehetek majd, ha...", "Pihenhetek akkor, ha..." és hasonló kezdetű mondatokat. Mondatokat, melyek elménkben keringve uralják mindennapjainkat.

Most én kérdezem, mi lenne, ha elengednénk a saját magunk által gyártott feltételeket? Ha mernénk boldognak lenni, magáért a pillanat gyönyöréért? Mernénk észre venni, hogy a mindennapokban is ott rejlik a boldogság? Mernénk megelégedni azzal, amit elértünk és nem rohannánk fejvesztve bele a végtelenbe, megélnénk a pillanatokat? Megpihennénk, amikor annak van itt az ideje, mert tudjuk, hogy szétzilált állapotban nem érhetjük el a vágyott célokat?

Megengedőnek lenni önmagunkkal szemben annyi, mint pozitívan élni és a pozitív energia, ami áthatja életünket a teremtést fogja elősegíteni. Áramlik és teremt. Míg a folyamatos feltétel gyártás csak megköt, gátol.

Mi lenne, ha...?  Mi lenen, ha könnyebb lenne?

Csodás napot Nektek!

Híd által összekötött két földdarab. A világom része mindkét táj, mégis más, mégis mást mutatnak, másra tanítanak. Mehetek ide is, oda is. Maradhatok, mozdulhatok. A két világ közti hidat bármikor szabadon használhatom. Szépen lassan átsétálhatok rajta, vagy éppen átrohanhatok. Ahogy nekem tetszik, a saját magam tempójában. A hangsúly a szabadságon van, nem kell ott ragadnom egyik oldalon sem, csak mert azt szoktam meg. Ott a híd bármikor használhatom. Szabadon, csak hinnem kell a saját szabadságomban! A választáshoz, változtatáshoz való jogommal élni…

A lényeg, hogy választhatok, dönthetek. Jogom van hozzá, ha nem jó az egyik oldalon, nem maradok ott kesergések közepette, hanem szépen átmegyek a másik helyre, oda ahol jobban érezhetem magam. Vagy éppen az is lehet, hogy nem tudom legyőzni a vágyat, a kíváncsiságot, hogy ott vajon mi is lehet? Ott milyen az élet?

Hogy ott mi vár rám? Előre természetesen nem tudhatom, de a lényeg a keresés varázsában rejlik. A megismerés erejében.

A Te életedben is ott az a bizonyos híd, csak merj rálépni, ha ott ahol vagy nem éppen érzed kielégítőnek a helyzetet. Sokszor látom, hogy az emberek nem merik a változást választani. Beleragadnak a megszokottba, pedig a híd bárki számára elérhető. Csak lásd meg és használd!

Szabadon átkelhetsz, vissza is térhetsz. Fő, hogy mozgásban legyél, tapasztalj, valóban élj és tanulj.

Megérkezel a túlpartra, visszanézel, megvizsgálod, innen hogyan fest, ahonnan indultál. Levonod a következtetéseimet és elfogadod a tapasztalatokat, akár negatív, akár pozitív. Elfogadod, mert tudod, hogy ezek a megélések a fejlődésedet szolgálják. Vissza is fordulhatsz, de már megtapasztaltál valami újat utad során, ami által több lettél.

Lépj hát, használd a hidat!