Híd által összekötött két földdarab. A világom része mindkét táj, mégis más, mégis mást mutatnak, másra tanítanak. Mehetek ide is, oda is. Maradhatok, mozdulhatok. A két világ közti hidat bármikor szabadon használhatom. Szépen lassan átsétálhatok rajta, vagy éppen átrohanhatok. Ahogy nekem tetszik, a saját magam tempójában. A hangsúly a szabadságon van, nem kell ott ragadnom egyik oldalon sem, csak mert azt szoktam meg. Ott a híd bármikor használhatom. Szabadon, csak hinnem kell a saját szabadságomban! A választáshoz, változtatáshoz való jogommal élni…

A lényeg, hogy választhatok, dönthetek. Jogom van hozzá, ha nem jó az egyik oldalon, nem maradok ott kesergések közepette, hanem szépen átmegyek a másik helyre, oda ahol jobban érezhetem magam. Vagy éppen az is lehet, hogy nem tudom legyőzni a vágyat, a kíváncsiságot, hogy ott vajon mi is lehet? Ott milyen az élet?

Hogy ott mi vár rám? Előre természetesen nem tudhatom, de a lényeg a keresés varázsában rejlik. A megismerés erejében.

A Te életedben is ott az a bizonyos híd, csak merj rálépni, ha ott ahol vagy nem éppen érzed kielégítőnek a helyzetet. Sokszor látom, hogy az emberek nem merik a változást választani. Beleragadnak a megszokottba, pedig a híd bárki számára elérhető. Csak lásd meg és használd!

Szabadon átkelhetsz, vissza is térhetsz. Fő, hogy mozgásban legyél, tapasztalj, valóban élj és tanulj.

Megérkezel a túlpartra, visszanézel, megvizsgálod, innen hogyan fest, ahonnan indultál. Levonod a következtetéseimet és elfogadod a tapasztalatokat, akár negatív, akár pozitív. Elfogadod, mert tudod, hogy ezek a megélések a fejlődésedet szolgálják. Vissza is fordulhatsz, de már megtapasztaltál valami újat utad során, ami által több lettél.

Lépj hát, használd a hidat!