Mosolyog, miközben terveiről mesél. Figyelek rá, látom arca szépségét. Megérzem belső bizonytalanságát, melyet palástolni próbál. Érdekel, amit mond, érdekel, miért üzennek mást szavai, mint szeméből áradó kétségei. Lénye megérint, elgondolkodtat. Szép, kedves, de valami hiányzik, valamit elfed.

Mesél. Célokról és tervekről. Figyelem, mert érdekel. Érdekel, miért a nehezebb utat választja? Miért kívül keres? Miért kizárólag élményekben rejlik számára az önmegvalósítás? Olyan, mintha folyton bizonygatna. A külvilágtól várna visszaigazolást. Félne magába nézni és megismerni valódi önmagát.

Ezt a rejtőzködést önmaga elől szolgálják a tervek, amikbe beavat. Valamiféle dac és felsőbbrendűség vezérli. Ő megmutatja, ő tudja, ő mások életét remekül megoldja. És eközben a sajátja? Ki nem mondott elégedetlenség űzi. Értékeket halmoz, élményeket kerget. Egy pillanatra sem áll meg.

Arca szép, de mosolya rég ráfagyott, nem őszinte, nem belülről fakad. A külvilágnak szól, hogy elfedje a belül kavargó kétségeket, indulatokat.

Olyan, mintha ki szeretné színezni élete mindennapjait, amikor már túl sok a rutin, túl sok az ugyanolyan pillanat. Ehhez el kell mennie, meg kell mutatnia másoknak, ő mennyi mindent elért, megvalósított. El kell mennie, el kell menekülnie. Az életéből, saját belső hangjai elől elfutnia.

Hallgatom szavait, figyelem gesztusait és megérzem a maszk mögött a valódit. Látom, hogy ez a mosoly lehetne valós is. Ez a szép arc lehetne könnyed, álarc nélküli. Érzem az értéket a sérelmek, megfelelési kényszer építette fal mögött. Remélem, egyszer majd ő is megérzi és saját magát tudja választani! Mert szép a lénye, nem csak az arca, mert őszinte is tudna lenni mosolya...

Fejvesztve rohansz? Úgy érzed sosem elég az időd? Azt sem tudod hol áll a fejed és még regiment a tennivaló? Elvégzendő feladataid temetnek maguk alá? Állj meg egy pillanatra és gondold át a lépéseidet! Mi a fontosabb? Hogy minél több helyen megfelelj, de fél gőzzel legyél benne az adott feladatban? Felszínesen végezd el a feladataidat vagy értéket teremts?

Ha fejvesztve rohansz, garantáltan nem fogod tudni nyugodtan álomra hajtani a fejed. Tele lesz ugyanis el nem végzett vagy félig elvégzett feladataid kísérteteivel. Ott lesz a bűntudat is, hogy mire vagy kire nem fordítottál elég időt. Például, nem voltál együtt a gyerekeddel. Vagy együtt voltál vele, de csupán sofőri vagy személyi asszisztens minőségedben. Azt meg nem igen lehet minőségi kapcsolódásnak nevezni. Kutyafuttában kommunikáltál a pároddal? Utána csodálkozol, felére sem emlékszel, amit megosztott (próbált megosztani) Veled.

Mindig tele a naptárad és mégsem mondasz soha senkinek és semmire nemet? Hidd el, szükség van a nemet mondásra is. Miért? Így sikerül meghúzni határaidat. Így tudod megóvni saját lelked egészségét. Amikor már túl sokan, túl sok kéréssel léptek be a privát szférádba, sértették meg határaidat, elfáradsz. Azt veszed észre a telefonod csörgése is dühöt vált ki és kattog benned a „Hagyjanak már békén!” felkiáltás. Nem tudsz örülni olyanoknak sem, akik korábban örömmel töltöttek el. Ha ezeket éled, ott, akkor mond ki: NEM!

A másik, amikor valamiféle félreértelmezett megfelelési kényszertől hajtva elérhető vagy. Mindig, mindenhol, mindenkinek. Miért is? Illemből? Így tanították, félreértelmezett őszinteségre neveltek.

Van egy jó hírem és van egy rossz! Így: kettő az egyben! A fent felsorolt helyzetekből nem is olyan nehéz kilábalni. Pár változást kell beiktatnod az életedbe. Mint például: időbeosztás, prioritások felállítása, határok meghúzása. Mitől jó és mitől rossz a hír? Ami jó benne: létezik megoldás. A rossz, hogy rajtad kívül senki sem tud változtatni az életeden. Neked kell beosztani az idődet, átgondolni a fontossági sorrendeket és meghúzni a saját határaidat. Felelősséget vállalni saját magadért, saját életedért.

Érdekel a hogyan? Várlak szeretettel, keress bátran, találkozzunk! A gyakorlást azonban már ma elkezdheted…

Sok szertettel: Szabó Ildikó

Amennyiben tetszett a cikk, szeretettel ajánlom a blogomon található további írásokat. Életről, kapcsolatokról, gyermeknevelésről, önismeretről és még sok-sok érdekes, sokunkat megmozgató témáról, úgy, ahogyan én megélem, érzékelem. Jó olvasgatást kívánok! Itt találhatod: www.szildi.blog.hu