Sok esetben évtizedeken keresztül fordulunk meg nem értéssel egy-egy családtagunk felé. Nem látjuk, Ő is csak egy ember, aki a saját sorsát éli. Tisztában kell lennünk vele, hogy számunkra ugyan idegen, számára azonban jól ismert, belé ivódott viselkedésminták vezérlik.

Előfordul, hogy évtizedes tapasztalatai miatt válik konfliktuskerülővé. Nem adja át magát a mindennapoknak, nem nyílik meg. Mi pedig érzéketlenséget vélünk felfedezni ott, ahol valójában nagyon is mély érzelmek dúlnak. A felszín alatt!

Mielőtt folytatnánk a meg nem értés stratégiáját, egy dolgot tehetünk. Az ítélkezés helyett ismerjük meg őt és lássuk is meg! Ha keressük, ránk talál a megoldás, hogyan tudjuk ezt megvalósítani!

Velem sem történt ez másként, amikor egy egyéni állítás során, a térben, végre megértettem! Amikor elfoglaltam édesapám helyét, végre bele tudtam képzelni magam az Ő helyzetébe. Felismertem, hogy élete során senki sem volt körülötte, aki megmutatta volna neki, hogyan is kell ezt csinálni.

Teljes valójában tárult fel előttem az emberi lény. Átéreztem, hogy a saját démonaival való küzdelem emészti fel energiáit. Nem tud többet befektetni, mert már nincsen miből, kifogytak a tartalékai. Annyira rákövült az évtizedek óta rárakódott máz, hogy nehéz közel férkőzni hozzá.

Amikor tisztán láttam, átéreztem, hogy élete során keményen helyt kellett állnia. A jelmez, amit sokszor viselt, nem a sajátja volt, túlnőtt rajta. Gyermekként felnőtt bőrbe bújt, testvérként szülőt személyesített meg, ahelyett, hogy a saját helyén állhatott volna.

Mellette voltak ugyan a szülei, de sajnos a szülők, még ha a legjobb szándék vezérli is őket, sokszor nem jól szeretnek. Ez elcsúszásokat okoz azoknál, akiknek ezt meg kell tapasztalniuk.

Számomra rendkívül fontos tapasztalat volt ez! Bizalmat, hitet és stabilitást adott.

Az apával való kapcsolatunk rendezése különösen fontos dolog. Addig, amíg nem tisztulnak le édesapánkkal kapcsolatos érzéseink, nem lehetünk sikeresek a munkánkban sem. Mivel az apa személyéhez fűződő viszonyunk határozza meg a munkához, hivatáshoz való hozzáállásunkat. Sikereinket, sikertelenségünket is befolyásolja.

Fontos, hogy a család tagjai közül mindenki a helyére kerüljön. Ha a szülő mellett kicsi lehetek, akkor a saját életemben megérkezhetek nagyként, de csak akkor!

A származási családunkban jogunk van kicsinek lenni! A gyermek jogán!

Amennyiben megvan bennünk a hajlandóság és levesszük a torzító szemüveget, hogy tisztán láthassunk, nagy változást fogunk tapasztalni. Ez a változás nem csak családtagjaink felé nyit utat, hanem saját látásmódunk megváltoztatásával, sokkal tisztábban, áthatóbban fogunk látni más helyzeteket, embereket is.

Hiszen örök érvényű igazság, ha mi változunk, a világ is változik körülöttünk! Megéri dolgozni ezen!