Csodaszép szemek mélységében tiszta lelkek.

Puha piciny kezek, melyekkel fogjátok enyémet.

Nagynak láttok, pedig valahol, valakinek én is kicsiny vagyok.

Hálás vagyok, hogy van egy hely, ahol kicsi lehetek, hogy Nektek én lehessek a nagy.

Tudom, egyszer eljön a nap, akkor majd el kell engedjelek.

Tudom, egyszer eljön a nap, amikor a ragaszkodásom nem lehet többé úgy, ahogyan addig volt.

Nem lehetek majd önző, hogy leláncoljalak. El kell, hogy engedjelek!

Lesztek egyszer, lesztek, csodaszép világra nyitott szemekben tükröződő nyitott lelkek.

Puha piciny kezekből nagy, erős, felnőtt kezek. Én akkor is ott leszek, ha kellek. Ott leszek!

Elengedlek, ha eljön az idő - nem siettetem - csak hagyom, hogy jöjjön.

Elengedlek, mert így szerethetek igazán. Másként nincs jogom!

Elengedlek, mert mindenek felett szeretlek.

Elengedlek! Tapasztaljatok, éljetek, mert erre születtetek!