Én én vagyok. Te pedig Te vagy.

Mindketten a saját cipőnkben járunk. A saját utunkon.

Néha azt kérdezed: Mit tennék a helyedben?

Felpróbálhatod az én cipőmet, szívesen kölcsön adom, de én már kitapostam, a magam adottságai alapján formáltam.

Elmondhatom, természetesen, én mit tennék a Te helyedben, de nem fog illeni a Te életedhez teljesen. Akárcsak az én cipőm a Te lábadnak nem lesz kényelmes sohasem.

Ha elfogadod, hogy az én tapasztalásaim alapján mondok véleményt, szívesen megteszem. A Te életedet azonban Neked kell látnod, érezned. A végső döntést saját magadnak kell meghoznod.

Nem vagyok a helyedben, csak beleképzelni tudom magam. Így pedig nem túl bölcs dolog bármit is tanácsolni a másiknak, ami esetleg eltérítheti saját életútjáról.

Nem szabad örökre oda adni a cipőt, ami aztán fájdalmas sebeket okoz.

Meghallgatlak, bátorítalak, hogy a számodra legjobb döntést hozhasd meg. Az utat azonban a saját cipődben kell végig járnod!