Talán az egyik legfontosabb dolog életünkben, hogy szeressenek, elfogadjanak embertársaink.

Mit is jelent pontosan szeretettnek lenni? Nyilván, mindenkinek mást és mást. Néha azonban annyira akarjuk, annyira vágyunk a szeretetre, hogy elfelejtjük önmagunk szeretetét. Hajszoljuk mások elismerését, holott sokszor sokan azért szeretnek, mondjuk, mer jó fej vagy, segítőkész… sorolhatnám…

Ez a kicsikart elismerés Neked mekkora erőfeszítésedbe kerül? Készíts mérleget, hogy lásd megéri-e túl sokat áldozni magadból.Közben gondolj arra is, hogy ha lazábban vennéd, nem kapnál-e őszintébb "like-okat"?

Ha érzed, hogy valaki nem olyan elfogadó irányodban, ahogyan azt Te szeretnéd, ne akard megerőszakolni a helyzetet. Ne akarj önmagadon sem erőszakot tenni, hogy „szerethessenek”.

Elképzelhető, hogy akit te kiszemeltél: „Márpedig szeretni fog!” felkiáltással mindent megteszel a kapcsolat pozitív kimeneteléért. Ő mégsem a várt reakciókat mutatja, valójában nem is előled zárkózik el. Saját démonai nem tudnak mit kezdeni azzal, ha te nyitott vagy, ne adj Isten még optimista is.

Aki nem tud a Te energiádra ráhangolódni: Hagyd hát menni, ne legyen fontos Neked, hogy Ő mit gondol. Szeret vagy sem…

Aki általában elfordul Tőled, egy kiegyensúlyozott embertől, az nem azért teszi, mert Veled van a baj. Ha tanul a helyzetből, látni fogja, lehet ezt másként is. Ez már nem a Te felelősséged. Vannak utak, amit mindenkinek magának kell bejárnia.

A legfontosabb, hogy Te ne lépkedj visszafelé az utadon, csak azért, hogy besöpörhesd valaki szeretetét vagy elismerését. Gondolj az alábbi idézetre:"Sohasem az a kéz enged el, amelyik felülről tart, hanem az amelyik alulról kapaszkodik." (Müller Péter)

Keresd a felülről tartó kezeket életedben!