Keressük. A mi nyelvhasználatunk szerint általában keressük... Pillantsunk csak rá, hogyan fejezi ki ugyanezt, például az angol: „Make money.” Ő nem keres, Ő csinál.

Első ránézésre is nagy a különbség. Amit keresek, az nincsen, legalább is nincsen elég. Ez már önmagában sok mindent meghatároz. De mi az, hogy elég? Ha soha nem vagyok elégedett azzal, ami van, akkor csak keresni fogok tovább.

De ha azt mondom „csinálni”, az már azt sugallja, elérem, lesz. Nem fogok keresgélni, hiszen ténylegesen tudom, mit „csinálok”…

A pénz eszköz csupán, nem lehet életcél. Teljesen más, ha valaki nem a pénzszerzést tűzi ki célul. Ebben az esetben a munkáját hivatás tudattal fogja végezni. Így már nem fizetést kap, hanem egyfajta pénzben kifejezett köszönetet. Egészen más az energia ebben az esetben.

Tudom, hogy ez életidegen felfogásnak tűnik a mai világban. Amikor sokszor az anyagi javakra fókuszálunk. De érdemes egy kicsit elgondolkozni ezen, mert fel is szabadít a görcsösség alól. Tévedés ne essék, ez nem azt kell, hogy jelentse, hogy éljünk felelőtlenül. Egyszerűen csak kezeljük helyén a dolgokat, még ha az idegen is a környezetünk felfogása szerint.

A pénz eszköz tehát, téves felfogás célként kezelni. Tévútra visz ez az elképzelés. Pénzen nem vásárolhatunk boldogságot. Legfeljebb a megvásárolt legújabb kütyüről elhisszük, hogy maga a boldogság. De nem, nem az. A boldogság belőlünk fakad, és tudjuk rég, bármilyen rossz hír, pénzért nem kapható.

Legyünk hálásak azért, amink van. Nézzünk szét környezetünkben és értékeljük, amit eddig sikerült elérnünk. Ha hálával gondolunk az életünkre, nem azon görcsölünk, hogy mit kellene még összeharácsolni, a hiányzó dolgokat is könnyebben elérjük majd.

Jelszó tehát: Csináld, és ne keresd!