Emberek jönnek, mennek életünk során. Van, ki elkísér egy darabon, aztán távozik. Van, aki folyamatosan lépést tart velünk. Marad. Sajnáljuk, ha valami véget ér, ha valaki eltűnik mindennapjainkból. Pedig valamiért ennek így kellett történnie. Már nem tud adni, már nem tudunk kapni, véget ért a közös előadás. Lezárhatjuk végleg, bármilyen fájdalmas is.

Nem érdemes a múltban gyökeret verni. Engedjük, kinek mennie kell. Akinek már nem jut szerep a mi színdarabunkban többé, engedjük menni. Adjunk helyet ez által az új kapcsolatoknak.

Változik a világ, egy folyamatos változás az életünk. Mi sem maradunk folyton ugyanolyanok. Így társaink is változnak az úton. Vannak, akik több szerepet kapnak életünk színdarabjában, mások csak beugró statiszták.

És ez így van rendjén, ne akarjunk ezen erőszakkal változtatni. Fogadjuk el és engedjük, aminek mennie kell!