Könnyedén szeretnélek szeretni.

Ahogyan a tavaszi szél fúj végig a tájon.

Ahogyan a tél idején föld alatt rejtőző virágok előbújnak.

Szirmot bontva mutatják meg a világnak önmagukat.

Véget ért rejtőzködésük, hív a természet szava.

Szeretném Neked adni az igaz szeretetet.

Ahogyan a nappal éjszakává érik, ért meg bennem a szeretet.

Tudjuk, elfogadjuk, nem virrad már többé ugyanaz a nap.

Nem késlekedhetek hát, itt az idő könnyedén szeretni.

Bátran megmutatni, oda adni érzést, szeretetet, szerelmet.

Könnyedén szeretni. Könnyedén kimondani,

Amit érzek, amit jelentesz nekem.

Nem titkolni, mert a világ azt mondja,

Őszintének lenni fáj.

A lelkemre hallgatni és megmutatni ébredező tavaszát.

A szeretet nem lehet hazug, csakis őszinte.

Nem lehet játszma, nehéz kötelesség, ámítás.

Csakis könnyedség. Csakis tavaszi fuvallat.

Ezért én így szeretlek, könnyedén, ahogyan a

Tavaszi szél ébreszti a természetet.

Nem rejtegetem érzéseimet,

Ahogyan a virág sem rejtegeti szirmait.

Bátran kibontja és megmutatja országnak, világnak.

Az én szirmaim a szeretet.

A könnyedség bátorságával nyitom ki őket.