Benned is bujkál a kétségbeesés kisördöge, amikor valamit nagyon nem szeretnél megtenni, valamihez éppen nincsen kedved és még sorolhatnám? Csak éppen nem tudod, hogyan ne tedd, hogyan ne vonódj bele?

Nemet mondani szükséges. Talán eleinte úgy érzed, ez a szükséges rossz, de ha már gyakorlott „nem mondogatóvá” válsz, rádöbbensz, nem is olyan bonyolult ez. Mint az élet általában, mi szőjük kuszára a szálait. Ilyen a nemet mondás képessége is. Tanulható. Nem feltétlenül nehéz, csak mi tesszük azzá. Folyton bonyolítunk, mindent… kapcsolatokat, helyzeteket, az életet úgy általában.

Szükséges nemet mondani, hogy önmagad lehess. Szükséges, hogy azt tedd, ami számodra nem terhes. Miért kellene olyasmivel tölteni az idődet, amihez éppen nincsen kedved, energiád? Tudom, igen, én is tanulom, mert éppen nem ezt tanították, hogy felvállaljam, ha valami nem tetszik. Sem a társadalmi, sem a családi berendezkedések nem erre sarkallnak. Mind a mai napig inkább a megfelelni vágyást ültetik el bennünk.

Attól tartasz, megbántasz másokat, ha nem állsz kötélnek? Ettől sem kell tartani, mint írtam, tanulható a képesség. Időt, energiát takaríthatsz meg, ha magadévá teszed ezt a koránt sem olyan mágikus fortélyt. Arról nem is beszélve, hogy az önbecsülésed is nő általa, illetve az emberek szemében is nőni fogsz. Miért? Mert aki folyton ott van, egy idő után szinte már észre sem fogják venni a jelenlétét.

Tanuljunk meg nemet mondani! Fellélegzünk általa, kapunk egy csomó értékes időt, amit a számunkra fontos tevékenységekre fordíthatunk. És ha azt tesszük, ha azt tehetjük, ami számunkra jó érzést okoz, akkor már jó úton járunk!