Falak vesznek körül. Behatárolnak. Az alapköveket családi mintáink alapján rakjuk le, sokszor már egészen apró gyermekként. Rakosgatjuk egymásra a téglákat. Később, vélt vagy valós sérelmeink, megéléseink is segítik a kivitelezést. Ők lesznek az igazi építésvezetők.

Védekező mechanizmusunk diktálja a cselekvéssort, mi pedig fejet hajtva cselekszünk, építjük a falat. De valóban szükség van-e erre? Szükséges-e az a nagyfokú elzárkózás, ami manapság jellemzi emberi kapcsolatainkat?

Annyira meg akarjuk védeni magunkat. Annyira a tökéletességre törekszünk, hogy fel sem tűnik, legtöbbször mi magunk zárjuk ki magunkat az életből. Falakkal próbálunk védekezni a rossznak vélt történések ellen, de ezek a falak már-már olyan magasak lesznek, hogy a „jót”’ sem engedik be. Elzárjuk magunkat az energiaáramlástól.

Ítélkezünk, meg- és elítélünk számos embert körülöttünk, azt gondolva, mi tudjuk a tutit. Hová vezet ez? Teljes elmagányosodáshoz, saját magunk felépítette, illúziók által alkotott lét ez csupán. Fuldoklunk, miközben egyre kétségbeesettebben vágyunk egy kiegyensúlyozott, boldog életre. Csak éppen az odakint zajlik… a falakon túl.

Ahol természetesen van jó és rossz. Ahol ott a fény és az árnyék. Ahol van kétség, de ugyanakkor öröm is. Ahol a kapcsolódás, az embertársainkkal való kapcsolatteremtés óriási energiákat képes felszabadítani. Mindezt megtapasztalhatjuk, ha éppen ki merünk kukucskálni a világba és szétnézni benne.

Kapcsolódjunk, lépjünk ki saját kis világunkból és osszuk meg magunkat másokkal. Hittel, bizalommal, kellő nyíltsággal forduljunk mások felé. Alakítsuk át dogmatikus elképzeléseinket, berögződéseinket. Lépjünk ki a világba! Nem szabad annyira félni az élettől, hogy már el is felejtjük, hogyan kell élni!

Találjuk meg az arany középutat! Inkább határainkat húzzuk meg megfelelőképpen, mint hogy falakkal zárjuk el magunkat az élettől!

Csodaszép szemek mélységében tiszta lelkek.

Puha piciny kezek, melyekkel fogjátok enyémet.

Nagynak láttok, pedig valahol, valakinek én is kicsiny vagyok.

Hálás vagyok, hogy van egy hely, ahol kicsi lehetek, hogy Nektek én lehessek a nagy.

Tudom, egyszer eljön a nap, akkor majd el kell engedjelek.

Tudom, egyszer eljön a nap, amikor a ragaszkodásom nem lehet többé úgy, ahogyan addig volt.

Nem lehetek majd önző, hogy leláncoljalak. El kell, hogy engedjelek!

Lesztek egyszer, lesztek, csodaszép világra nyitott szemekben tükröződő nyitott lelkek.

Puha piciny kezekből nagy, erős, felnőtt kezek. Én akkor is ott leszek, ha kellek. Ott leszek!

Elengedlek, ha eljön az idő - nem siettetem - csak hagyom, hogy jöjjön.

Elengedlek, mert így szerethetek igazán. Másként nincs jogom!

Elengedlek, mert mindenek felett szeretlek.

Elengedlek! Tapasztaljatok, éljetek, mert erre születtetek!

Vajon mi különbözteti meg a két embertípust? Mitől függ, hogy kinek hogyan alakul az élete? Mennyire tudatos a két életút közti különbség és mennyire adott?

A minap kezembe került egy lista. A két embertípus közti különbségekről szól. Biztosan ismeritek vagy láttatok már hasonlót.

Nos, ebből is az látszik, hogy a nézőpont, a szemléletmód nagyon sokat nyom a latba. Ezen pedig dolgozhatunk. Mint ahogyan saját fejlődésünkért is mi vagyunk első sorban a felelősek, nem okolhatunk mást sikertelenségeinkért sem.

A legszembetűnőbb különbség, hogy míg a hétköznapi ember nem hiszi el, hogy neki jár a siker, addig a sikeres ember fejében már eleve ott van, hogy Ő ezt megérdemli. Nem mond le, nem éri be a kevesebbel. Kitartóan dolgozik a kitűzött cél elérésén és nem vállat vonogatva, másokat okolva él.

A sikeres ember létre szeretne hozni valamit, produktív életet szeretne élni. Értéket teremteni. Mindeközben az átlagos ember a túlélésért küzd, vélt vagy valós félelmek rabja. Energiája nagy részét a mindennapos küzdelmek merítik ki. Ő egyszerűen csak fenntart egy élethelyzetet, míg a sikeres ember építkezik.

Tevékenysége közben a sikeres ember halad előre, nem harcol, nem próbál legyőzni senkit, Ő csak teszi a dolgát. Felelősséget és kockázatot vállalva, azért amit csinál. Ötlet gyáros, akinek ideje rendkívül értékes. Nem rágódik a problémákon, hanem megoldja őket, levonva a következtetést, a szerzett tapasztalatokból leszűrve a hasznos információkat halad tovább.

Az átlagemberrel szemben a sikeres ember mer élni, mer megélni. Folyamatosan tanul. Mindig mindenből profitál. Természetesen nem kizárólag anyagi értelemben vett nyereségről van itt szó.

Hiszem, hogy mindenki lehet sikeres. Ehhez elengedhetetlenek a célok, kell a megfelelő hozzá állás.

Sajnos a mai családi modellek, a társadalom sok esetben sarkallja inkább lemondásra az embereket. A nemes bátorságot nem igen tanulhatjuk meg. Azt a fajta bátorságot, ami nem a törtetésben merül ki. Hogy olyan emberként élhessünk, aki kiáll az elképzeléseiért és tesz értük. Mindezt nem mások tönkretételének árán.

Mindannyiunk kezében ott a siker kulcsa. Egyáltalán nem mindegy, hogyan használjuk. Kinyitjuk-e a világba vezető ajtót, kilépünk rajta és tapasztalunk. Vagy magunkra zárjuk és toporgunk a világ egy piciny szeletében. A választás rajtunk áll!