Beléptél életembe, megéltünk együtt számos vihart. Mostanra elcsitult életünk tengere. Megtanultuk együtt túlélni a viharokat. Megtanultuk, hogyan élvezzük a napsütéses napokat. Egyre erősebb lett a kötelék közöttünk.

Most… Csendes a tenger, de mégsem unalmas ez a csend. Szeretet és megértés járja át hullámait.

Vagy nekem és vagyok Neked. Így ketten létezünk, egymásnak, egymásért hajózunk életünk tengerén. Mégis vagyok én és vagy Te. Talán ez a titok, hogy lehetünk különálló emberek, miközben egyek vagyunk.

Vannak, akik szerint az idő nem is létezik. Én mégis azt szeretném, ha soha nem érne hajónk kikötőbe. Csak hajóznák együtt a tengeren, mindörökre!