Zakatolnak gondolataim. Nem értelek, csak kapkodom fejem. Nem értem, miért ítélkezel felettem?

Ez az én életem, nem vagy az én helyemen. Sosem voltál az én bőrömben. Így nem tudhatod, nekem mi a jó. Éppen ezért ítélni sincs jogod.

Tudom, nekem mi a jó, lelkem súgja, merre menjek. De ha esetleg tévednék, majd újra írom terveimet.

Ítélkezéssel ne próbáld levágni szárnyaimat, elvenni álmaimat! Csak mert Te úgy véled, Te jobban tudod.

Sosem érezted ugyanazt, mint én, nem teheted, hogy rombolsz, pár oda vetett szóval mindent tönkre teszel!

Tisztelem véleményedet, kérlek, tiszteld hát Te is az én utam. A Te szabályaid a tieid, az enyémeket hadd alkossam meg magam.