Hamis drágakövek talmi csillogása ragyogja be az életünket. Sokáig hisszük, hogy ez a valódi érték fénye. Nem keressük az igazi szépséget, hagyjuk, hogy elvakítson a hamisság. Nem keressük, egy ideig… Nem kutatunk igazi értékek után, hiszen azt hisszük már megvan, már rátaláltunk. Mindent beborít a talmi csillogás.

Aztán egyszer csak halványulni kezdenek a hazug szikrák és meglátjuk, megérezzük a mögötte rejlő ürességet. És akkor, ott elkezdünk keresni. Már érezzük, amit korábban értékesnek véltünk, bóvli, kacat csupán. Vágyni kezdünk az igazi tartalomra. Egyre erősödik a vágy, mely keresésre ösztökél.

Keresünk, és ha kitartóak vagyunk, felcsillan az Igaz, a Való. Egyidejűleg óriási robajjal törnek ripityára addig féltett, mára már értéktelen kavicsokká vált „drágaköveink”. Korábban felruháztuk ezeket az értéktelen darabokat olyan tulajdonságokkal, amiket látni, érezni szerettünk volna. Csak nem tudtuk merre kell néznünk. Nem éreztük, az érzést hol találhatnánk.

Az igazi csillogás, ragyogás belülről fakad. Ne hagyjuk, hogy elvakítson a talmi csillogás!
Magunkban ott van, az Igazi, a Valódi fénynyaláb, mely igazi alapja lehet tartalmas életünknek. Ami képes igaz fénnyel beragyogni életünket, lelkünket.