Ártatlannak tűnő kérdés. Szinte biztos vagyok benne, hogy pikk-pakk meglesznek a válaszok...Leülök, próbálok összpontosítani. Befelé figyelni. Tudatosan kizárni az ilyenkor előtörő sablonos válaszokat. Jönnek, burjánzanak, de érzem, nem ez a helyes megközelítés. Nem az a jó válasz, ami ilyenkor egyből beugrik. A sablonként feltörő válaszlehetőségek pusztán társadalmilag bevett sémák, kikerülő mechanizmusok, ha úgy tetszik.
Mit igyekszünk kikerülni? A valódi válaszadást. Sokáig én is ezt tettem, megadtam a sablonos válaszokat és elhitettem magammal, hogy jól van ez így. Sokáig… de ma már tudatosan igyekszem választ adni. Természetesen előfordul, hogy még mindig belecsúszok a megszokott sémákba.
És most, hogy itt ülök és ezen a kérdésen gondolkozom, rádöbbenek, hogy nagyon is nem pikk-pakk, egyáltalán nem egyszerű erre válaszolni!
Tudatosan azonban önmagam fejlődését jelölöm meg, mint legfontosabb életem értelmét.Nyilvánvaló, hogy a teljes élethez elengedhetetlen, hogy legyen értelme az életemnek. Az is fontos, hogy ezt magam találjam meg és ne mások életét éljem, ne mások vágyait valósítsam meg.
Talán most meghökkensz kedves olvasó, hogy micsoda önző megközelítésben látom ezt a dolgot. És talán valóban az is, bizonyos nézőpontból az lehet, a megszokott szemszögéből vagy éppen racionális nézőpontból. Azonban, ha jobban belevonódunk a kérdésbe, látni fogjuk, hogy akkor működhet az életünk, ha mi magunk mindent elkövetünk fejlődésünkért. Ha a helyünkön vagyunk a dolgok körénk rendeződnek, erőltetés, belefeszülés nélkül.
Adni is akkor tudok, ha én harmóniában vagyok önmagammal. Hogyan alakítható ki ez a harmónia? Magunkra való odafigyeléssel, törődéssel. Ha csak fosztogatjuk belső erőforrásainkat, ha csak adunk és adunk és nem töltődünk, akkor kiégünk és a körülöttünk lévő világot is lángokba boríthatjuk.
Nos, ezért nem önző megközelítés az életem értelmeként önmagamat, saját fejlődésemet megjelölni.
Teremts egyensúlyt, töltődj, találd meg életed értelmeit! Úgy, hogy közben magadról egy pillanatra sem feledkezel meg!
