Az életben azt a legnehezebb értékelni, ami igazán jó. Természetesnek tűnik vagy éppen annyira maximalisták vagyunk, hogy sosem elég, ami megadatott. Amikor azonban egy magasabb hatalom elveszi tőlünk, mert a játszmáink, elégedetlenségünk következtében már nem tarthatjuk meg a kincset, amit korábban birtokoltunk, a poklok poklát álljuk ki. Innentől kezdve két úton mehetünk tovább.

Az egyik: alázattal, fejet hajtva, újra átértékelni azt, amink volt. Elfogadni, megérkezni végre az életünkbe. Élni és beengedni a boldogságot. Elhinni, hogy, ami adatott az valóban felemelő. Nekünk ez jár.

A másik út a saját kárunkon való tanulás útja. Eldobjuk, ami igazán értékes, mert egóból létezünk. Szenvedünk tovább, de megmagyarázzuk, miért is cselekszünk így, miért is helyes, ahogyan döntöttünk. Eközben a lelkünk ripityára törik.

Az élet pedig újra és újra ugyanabba a körforgalomba fog terelni bennünket. Egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy több kijárat van. Újra és újra meg akarja majd tanítani nekünk a leckét, amit addig nem voltunk hajlandóak megtanulni. Te melyik utat választanád?

Szeretettel: Szabó Ildikó (SzIldi)