Különbözőek vagyunk, mégis egyformák. Ebből adódóan reagálunk másként életünk során. Másként élünk meg eseményeket, kapcsolatokat, örömöt, bánatot. Más a feldolgozási mechanizmusunk. Éppen ezért a kritikához fűződő viszonyunk is más és más.

A köztudat (nagy általánosságban) negatív kicsengéssel ruházta fel a kritika fogalmát. Alapjában véve azonban, rajtunk áll, hogyan használjuk, vagy nem használjuk a kritikát életünk során. Elvitathatatlan, hogy hatással bír tetteinkre, gondolatainkra, érzéseinkre egy-egy elhangzott kritikus (vagy annak vélt) megjegyzés. A hatás azonban sok esetben igen is lehet pozitív!

A kritika nem feltétlenül rombol, sőt néha kifejezetten szükséges, hogy jó irányba tereljen, vagy éppen kimozdítson a posványból. És néha kifejezetten jól jön egy kis rombolás, ott, ahol már amúgy is borulni készül valami. Csak éppen sokszor hajlamosak vagyunk a rossz oldalát látni és belesüllyedni a kesergésbe, önsajnálatba.

Hasznos, szükséges, van létjogosultsága a kritikának, bármennyire is rémisztőnek tűnik olykor. Törekedjünk rá, hogy ne a negatív aspektusaira összpontosítsunk. Ha negatív érzéseket is kelt bennünk elsőre, éljük meg, szenvedjük meg, ha kell. Azonban akkor se adjuk át magunkat ennek az energiának, hanem lássunk át rajta. Nézzünk rá az üzenetére. Ne ragadjunk le a rossz érzéseknél, amiket elsőre kelt.

Szerintem így is lehet használni a kritikát. Így is, mert így könnyebb, mert így előre visz.

Szerinted? :)