Egy nap elérkezik az a pillanat, amikor lecsendesítjük gondolatainkat, kiszakadunk a mindennapok mókuskerekéből és önvizsgálatot tartunk.

Ebben a lecsendesedett állapotban, végre megállunk egy pillanatra és felismerjük életünkben azokat az ismétlődő élethelyzeteket, amelyekre szinte kivétel nélkül ugyanúgy reagálunk. Tesszük ezt annak ellenére, hogy sok esetben előre borítékolva van a kudarc. Tudjuk, érezzük: másként kellene cselekedni és mégis a jól bevált utat választjuk. Miért hallgatunk arra a hangra, ami „azt a bizonyos” viselkedést sugallja? Mivel nem érhet minket meglepetés, biztonságban vagyunk, tudjuk, mire számíthatunk.

 Van még valami: családi és társadalmi mintáink. Ezek a minták rendkívül erősen belénk ivódtak, sokáig úgy érezzük, levetkőzhetetlenek. Ezt láttuk, hallottuk, éreztük, ez tűnik nyilvánvalónak. Sok esetben úgy érezzük, megcsalnánk felmenőinket, hátba támadnánk az Ő általuk felállított erkölcsi mintákat, ha másként cselekednénk.

Óriási feladat ez: meglátni a változás szükségességét és tenni érte! Akarni a változást! Amint összefog a felismerés és az akarat, abban a pillanatban, amikor megszületik az elhatározás, akkor és ott történik valami és elkezdünk másként létezni és ÉLNI! Kilépni a világba, befogadni a történéseit.

Valóban élni, hiszen a berögződéseink által diktált viselkedés minták követése, a folytonos külső nyomásnak, elvárásoknak való megfelelési kényszer sokszor egyfajta vegetációt eredményez. Amit ugyebár nem lehet teljes értékű életnek nevezni?

Jelmondatunkká válik: „Másként akarom csinálni!” Igen, akarom, nem csak szeretném, mert a társadalom önzőnek fog bélyegezni, ha merem az „akarom” szót használni. Akarom, azért mert így lehetek önmagam, így élhetem az életemet, teljes értékűen. Felvállalva saját magamat, lefejtve a rám aggatott címkéket, adni is képes leszek. Egy teljesen másfajta, nyitottabb életet eredményező hozzáállást mutatni, akár gyermekeimnek is.

Akarjuk ezt a változást és ne fordítsunk hátat neki! Merjünk lépni, kilépni a megszokottból, mert már az első pillanatokban érezni fogjuk, valami megváltozott. Ajtók nyílnak meg, amelyekről úgy gondoltuk, örökre zárva maradnak előttünk. Ajánlatokat fogunk kapni, megindulhatunk a saját magunk által választott másik úton.

Nem történt ez másként az én életemben sem! Amint elkezdtem tenni önmagamért, a gyermekem lelki békéjéért, megtalált az a lehetőség is, mely elindított az önmegismerés útján. Egy nagyon hosszú út kezdeteként elkezdtem felfedezni önmagamat, ahogyan valójában létezik. Feltárultak előttem az eddig fel nem ismert lehetőségeim. Ez az út, azt hiszem soha nem fog véget érni, de tartogat még számtalan feltérképezni való területet az életben!