Kívül keresünk. Boldogságot, boldogulást, elismerést és még sorolhatnám, mennyi mindent, amire vágyunk... Ennek eredményeként elfáradunk, majd lemondunk.

Pedig van egy saját kis szigetünk. Megengedted-e magadnak valaha, hogy bebarangold a tiéd?

Én akkor fedeztem fel, amikor megálltam, figyeltem magamra, a számomra igazán fontos dolgokra kezdtem koncentrálni az életemben.

Tudod, volt olyan, hogy mindig mást akartam. Mai napig előfordul, hogy gyarló módon visszacsúszva éppen nem jó, ami van. Ilyenkor megállok és csak figyelek...befelé...Tudom, ha belül rend van, könnyen javítható, ami nem tölt el elégedettséggel. Ha belül káosz van, kint csak még nagyobb lesz a rumli. Már rájöttem, nem kell feltétlenül valahol máshol keresnem, mert minden itt van egy karnyújtásnyira, csak észre kell vennem. Itt...bennem...A külső világ pedig csak visszatükröződése annak, ami az én kis belső szigetemen zajlik.

Csodálatos az élet, csak merd körülvenni vele magadat. Félelmetes, riasztónak hat olykor. Úgy érezzük, amikor forrong a világ, nem engedhetjük meg , hogy mi boldogan éljünk. Azonban minden változás önmagunkkal kezdődik. Szebb, jobb, élhetőbb világra vágyunk? Ne csak mutogassunk másokra, tegyük meg azokat a lépéseket, amik efelé visznek. Ne nagyban akarjunk először változtatni, kezdjük önmagunkkal!

Hozzuk ki, amit csak ki tudunk hozni életünkből. Rendezzük be úgy a kis szigetünket, hogy örömmel töltsön el és hogy a világ gyógyulását is támogathassa. Minden nagy tett egy kis lépéssel kezdődik...Kérdés, mikor történik meg az a bizonyos lépés?