Kérdeznek, kutakodnak… azonban az már a mi felelősségünk, hogy válaszolunk-e az adott kérdésre, belátást engedünk-e életünk bizonyos részeibe?

Sokat, túl sokat csacsogunk. Ezzel veszélyeztetjük belső világunk egységét. Nem kell mindig engedni a kíváncsiskodóknak. Vannak események, folyamatok, amik szentséget érdemelnek életünkben. Meg kell őrizni önmagunk számára, mert különben elvész a varázs. Vannak dolgok, amiket külső behatások nélkül bontakoztathatunk ki magunkban.

Nem azért nem szabad teret engedni a kíváncsiskodó kérdéseknek, mert valamiféle felsőbbrendűségtől vezérelve rejtegetjük életünk bizonyos aspektusait. Tudom, amikor egy bizonyos témában nem szeretnénk kitárulkozni, sokaknak ez villan be először. De kell, hogy mi ezzel foglalkozzunk? Nem hinném…

Egyáltalán nem arról van szó tehát, hogy önmagunkat bárki fölé helyeznénk ezzel a megnyilvánulásunkkal. Egyszerűen csak megvédjük életünk azon eseményeit, amiket meg kell védenünk. Ellenkező esetben, ha kitárjuk őket a világnak, már nem fognak olyan értéket képviselni számunkra.

Miért? Mert a külső vélemények hatására hajlamosak leszünk belső indíttatásunkat felülírni, kizárólag racionálisan látni.

Húzzuk meg tehát határainkat. Nem attól leszünk mi szerethetőek, ha mindig, mindenbe belátást engedünk. Sőt, éppen ellenkezőleg, legyen tartásunk! A kíváncsiskodók pedig meg kell, hogy értsék - legalább is el kell, hogy fogadják -, hogy vannak dolgok, amik nem teregethetőek ki.