Mit jelent felnőttnek lenni? Felnőttként cselekedni?

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy bizonyos kor elérésével már teljes mértékben felnőttek vagyunk. Igen ám, de ez valójában egyáltalán nem kor függvénye. Az sem lehet mértékegysége a felnőttségnek, ki milyen iskolát és milyen eredménnyel végzett el. Ez pusztán lexikális tudást takar. Félre értés ne essék, nagyon fontosnak vélem, hogy az emberek tanuljanak, képezzék magukat. Ugyanakkor a mai napig azt érzékelem, hogy sokan rengeteg energiát fektetnek a fejbe tölthető információ anyag megszerzésére, elsajátítására.

Mindeközben mi történik, állandóan keresnek, kutatnak. Miért? Az ego már jócskán fejlett, túlfejlett is sokszor. Mi a helyzet lelki síkon? Sokan gyermekek maradnak, nem fejlődnek. Vagy, éppen mert úgy gondolják, erre nincsen szükség, vagy éppen követik a generációk óta kialakult minták sokaságát.

Azonban mindenki életében eljön a pillanat, amikor vagy önszántából, vagy az élet keserves tanítása által kilökik a kényelemből és el kell indulnia, tapasztalni, tanulni. Az élet dolgait, a lélek dolgait megfejlődni, másként látni. Miért várnánk meg az erőszakos kitaszítást? Miért nem lépünk és miért halogatunk?

A kulcs itt is a felelősség vállalásban rejlik...

Sokan nem tanulunk meg felelősséget vállalni és még számtalan dolgot nem teszünk, ami a valódi felnőtt lét feltétele volna. Felnőtt testbe zár gyermekkén bolyongunk a világában. Amikor aztán a megoldatlan probléma halom maga alá temet, két dolgot tehetünk. Választhatjuk a bűnbakkeresést. Szerintem ma ez a népszerűbb és könnyebbik út (sajnos). Ezzel azonban nem érünk semmit, csak visszavet a düh, a felesleges kesergés. Különben is sokszor olyan embereket hibáztathatnánk, akiknek meg kellett volna tanítaniuk az igazi felnőtt lét törvényeit. Azonban hogyan, ha ők maguk sem tanulták meg soha, mert nem volt, aki megtanította volna nekik.

A másik út természetesen terveket, majd tetteket igényel. Ez az út, amin ha elindulsz, soha nem érsz a végére. Haladsz rajta. Haladsz a fő úton, mellékúton, mászol fel a hegyre és igen néha visszaesel a völgybe, tán még szakadékba is. Én úgy vélem azonban ez az út, amit járni érdemes.

Itt a tavasz! Az újrakezdés ideje. A természet is éledezik, ne maradjunk tovább mi sem a megszokott viselkedésmintáink rabjai. Ideje váltani!