Kincs az idő, legfőképpen a sajátunk. Mégis fosztogatjuk, pazaroljuk. Kényelmes kis kibúvókat gyártunk, kifogásokat sorolunk fel, mondván: „Nekem erre nincs időm!”

Biztos? Régi közhely, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Azonban, mint a viccekben, a közhelyekben is rejlik némi igazság.

Érdemes beosztani az időnket, félre tenni a felesleges dolgokat. Hasznosan, tartalmasan eltölteni napjainkat. Ha igazán akarunk valamire időt szakítani, menni fog. Csak meg kell szabadulni a haszontalan elfoglaltságoktól. Átcsoportosítani az energiáinkat. Leszokni a halogatásról.

Az év utolsó napjaiban, amikor tartalékaink kezdenek kimerülni, a tennivalók pedig sűrűsödni, különösen fontos ez az átrendezés. Akár csak gondolatban, vegyük végig, hogyan telik egy napunk, és ha nyitottak vagyunk, egyből látni fogjuk, hol csúszik ki az irányítás és engedjük be napjaink ajtaján a kis komisz fosztogatókat.

Nagyon sok időrabló tevékenységet folytatunk. Észre sem vesszük és elszáll akár egy hét is anélkül, hogy tényleg valami értékessel töltöttük volna ki azt a 168 órát. Pedig ez rengeteg idő, főleg ahhoz, hogy semmiségekkel töltsük ki.

Tudom, sokszor nehéz megálljt parancsolni a megszokottnak. Benne vagyunk egy mókuskerékben, csináljuk, amiről úgy gondoljuk, hogy csinálnunk kell.

Úgy gondolom, mindannyian tisztában vagyunk vele, mik a mi kis mumusaink, időfosztogatóink. Szabaduljunk meg tőlük, adjunk helyet az igazán fontos, értékes tevékenységeknek és sokkal jobban fogjuk magunkat érezni!

„Az idő ingyen van, de megfizethetetlen. Nem birtokolhatod, de kihasználhatod. Nem tudod megtartani, de képes vagy kitölteni. Amit egyszer elvesztegettél, soha nem kaphatod vissza.”

                                                                                                                      Harvey Mackay