Annyira foglalkoztat egy probléma, hogy beleragadunk. Nem szabadulunk tőle, uralja gondolatainkat, napjainkat. Minden más már-már jelentéktelenné válik, csak a „kis kedvenc” körül pörgünk. Sokszor észrevétlenül kebelez be bennünket.

Neked is ismerős érzés?

Veszélyes ez, mivel ilyenkor már a probléma válik napjaink középpontjává. A túlgondolkodás által mi magunk tartjuk fenn, azonban ez nem vezet el a megoldáshoz.  „Végre van mivel foglalkoznom, van feladatom!”-kiált az elménk és belevetjük magunkat, még jobban belemerülünk.

Érdemes azonban elgondolkozni pár dolgon!

Ha túlzottan foglalkoztat a kérdés, ezzel a megoldásra vagy a probléma megtartására helyezem-e a hangsúlyt?

Bírok-e akkora befolyással, hogy hatást gyakoroljak a helyzetre? Ha igen, akkor tegyem meg, amit tudok, aztán engedjem el. Beleragadni sosem jó, semmibe sem. Egy bizonyos ponton túl már kártékony saját magunkkal és környezetünkkel szemben, ha nem tanulunk meg elengedni bizonyos dolgokat.

Miért csinálom? Miért attól érzem magam fontosnak, hogy hagyom magam bekebelezni? Ha megállás nélkül az adott dologgal foglalkozom, marad-e energiám másra?

Mint már írtam, vannak emberek, akik azért is pörgetik a problémáikat, újra meg újra, mert ettől úgy érzik feladatuk van. Azt viszont nem látják meg, ha a megoldásra koncentrálnának vagy éppen megtanulnának elengedni, sokkal több energiájuk maradna az élet valós megélésére. Élvezhetnék is mindennapjaikat.

Túl sokszor kerülsz ilyen helyzetbe? Az sem árthat (tapasztaltam!), hogy végig veszi az ember a lehetőségeit. Mivel tudná teljesebbé, produktívabbá varázsolni az életét, hogy a problémák ne feszítsenek túl, hogy csak a kellő figyelmet, energiát szenteljük egy-egy történésnek. Megoldandó helyzetek mindig is lesznek, de ha nem engedem, hogy eluralkodjon rajtam, a megoldásban is rugalmasabb, hatékonyabb leszek.

Apró korunktól kezdve uralni akarunk sok mindent, amit egyszerűen csak áramoltatni kellene életünkben. Ez egyáltalán nem meglepő. Ha körülnézünk az emberek többsége is ezt teszi. Mi csak követjük ezt a mintát, amíg rá nem ébredünk haszontalanságára.

Amikor ráébredünk, hogy lehet másként is, akkor volt probléma, nincs probléma. Huss! Szinte varázsütésre könnyebbülhetünk meg. Miért is kellene szenvedni, ha nem muszáj? Tanuljunk meg elengedni! Tanuljunk meg rugalmasan kezelni helyzeteket! Miért ne lehetne egyszerűbb, miért ne lehetne könnyebb?